Online Biblia

1

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

Hear my prayer, O LORD, and let my cry come unto thee.

2

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

Hide not thy face from me in the day when I am in trouble; incline thine ear unto me: in the day when I call answer me speedily.

3

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

For my days are consumed like smoke, and my bones are burned as an hearth.

4

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

My heart is smitten, and withered like grass; so that I forget to eat my bread.

5

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

By reason of the voice of my groaning my bones cleave to my skin.

6

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

I am like a pelican of the wilderness: I am like an owl of the desert.

7

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

I watch, and am as a sparrow alone upon the house top.

8

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Mine enemies reproach me all the day; and they that are mad against me are sworn against me.

9

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

For I have eaten ashes like bread, and mingled my drink with weeping.

10

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

Because of thine indignation and thy wrath: for thou hast lifted me up, and cast me down.

11

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

My days are like a shadow that declineth; and I am withered like grass.

12

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

But thou, O LORD, shall endure for ever; and thy remembrance unto all generations.

13

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre [áll.]

Thou shalt arise, and have mercy upon Zion: for the time to favour her, yea, the set time, is come.

14

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

For thy servants take pleasure in her stones, and favour the dust thereof.

15

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

So the heathen shall fear the name of the LORD, and all the kings of the earth thy glory.

16

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

When the LORD shall build up Zion, he shall appear in his glory.

17

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

He will regard the prayer of the destitute, and not despise their prayer.

18

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

This shall be written for the generation to come: and the people which shall be created shall praise the LORD.

19

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

For he hath looked down from the height of his sanctuary; from heaven did the LORD behold the earth;

20

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

To hear the groaning of the prisoner; to loose those that are appointed to death;

21

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.

To declare the name of the LORD in Zion, and his praise in Jerusalem;

22

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

When the people are gathered together, and the kingdoms, to serve the LORD.

23

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

He weakened my strength in the way; he shortened my days.

24

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

I said, O my God, take me not away in the midst of my days: thy years are throughout all generations.

25

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]

Of old hast thou laid the foundation of the earth: and the heavens are the work of thy hands.

26

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

They shall perish, but thou shalt endure: yea, all of them shall wax old like a garment; as a vesture shalt thou change them, and they shall be changed:

27

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

But thou art the same, and thy years shall have no end.

28

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

The children of thy servants shall continue, and their seed shall be established before thee.

29

[A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.]

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• King James Version