Online Biblia

1

Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?

O God, why hast thou cast us off for ever? why doth thine anger smoke against the sheep of thy pasture?

2

Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!

Remember thy congregation, which thou hast purchased of old; the rod of thine inheritance, which thou hast redeemed; this mount Zion, wherein thou hast dwelt.

3

Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

Lift up thy feet unto the perpetual desolations; even all that the enemy hath done wickedly in the sanctuary.

4

Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.

Thine enemies roar in the midst of thy congregations; they set up their ensigns for signs.

5

Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.

A man was famous according as he had lifted up axes upon the thick trees.

6

Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.

But now they break down the carved work thereof at once with axes and hammers.

7

Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.

They have cast fire into thy sanctuary, they have defiled by casting down the dwelling place of thy name to the ground.

8

Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

They said in their hearts, Let us destroy them together: they have burned up all the synagogues of God in the land.

9

Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]

We see not our signs: there is no more any prophet: neither is there among us any that knoweth how long.

10

Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

O God, how long shall the adversary reproach? shall the enemy blaspheme thy name for ever?

11

Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledből: végezz!

Why withdrawest thou thy hand, even thy right hand? pluck it out of thy bosom.

12

Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

For God is my King of old, working salvation in the midst of the earth.

13

Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

Thou didst divide the sea by thy strength: thou brakest the heads of the dragons in the waters.

14

Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

Thou brakest the heads of leviathan in pieces, and gavest him to be meat to the people inhabiting the wilderness.

15

Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

Thou didst cleave the fountain and the flood: thou driedst up mighty rivers.

16

Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

The day is thine, the night also is thine: thou hast prepared the light and the sun.

17

Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

Thou hast set all the borders of the earth: thou hast made summer and winter.

18

Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

Remember this, that the enemy hath reproached, O LORD, and that the foolish people have blasphemed thy name.

19

Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!

O deliver not the soul of thy turtledove unto the multitude of the wicked: forget not the congregation of thy poor for ever.

20

Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

Have respect unto the covenant: for the dark places of the earth are full of the habitations of cruelty.

21

A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.

O let not the oppressed return ashamed: let the poor and needy praise thy name.

22

Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

Arise, O God, plead thine own cause: remember how the foolish man reproacheth thee daily.

23

Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!

Forget not the voice of thine enemies: the tumult of those that rise up against thee increaseth continually.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• King James Version